A kreatív személy, mint azt a világszerte folyó vizsgálatok kimutatták, nem feltétlenül aktív, sem nem mindig produktív. A produktivitás követelménye gyakran gátló eszközként hat a kreativitás kibontakozására. Abban azonban még egyeznek a különböző pszichológiai vizsgálódások, hogy a művészeti képzés a legalkalmasabb a kreativitás kifejlesztésére. (...) Ez nem azt jelenti, hogy a kreatív érzékre csak a képzőművészeknek, vagy általában a művészetnek van kizárólag szüksége. Ellenkezőleg: a legtöbbet attól lehet remélni, ha a kreatív szemlélet az élet más területein is jelen van. Ha különböző, a leglélektelenebbnek látszó területeken is lényeglátó, rugalmas, feladatukat meta-szinten is átlátni képes emberek tűnnek fel. Ha a magánélet érzelmi és családi konfliktusaiban az a független konvenciómentes lelkület tör magának utat, amely nem ragad meg indulataiban, újra és újra revideálni képes állapotát, üde alternatívákkal lepi meg környezetét és segíti kilépni áldatlan, megcsontosodott élethelyzetekből.
A szakkör keretei között elkezdtük egy módszer kidolgozását, amit az a remény fűtött, hogy esetleg elkerülhetőek a hagyományos képzőművészeti és általában az oktatás nyilvánvaló hiányosságai. A szakköri keretek, mint bebizonyosodott, nagyon sok lehetőséget kínálnak minden olyan kísérletre, amit az iskola-hálózatban megoldani egyelőre lehetetlen.
Erdély Miklós a Józsefvárosi Képzőművész Kör munkája kapcsán
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment